Isabelle igen csak megloődött mikor Blair száját elhagyta az a bizonyos mondat rész. "Niall ugyanis általam tud rólad, és nagyon várja a megismerkedést."
A szíve a torkába dobogott. Még az hogy a torkába! Az egész teste lezsibbadt. A tudat, hogy a fiú, akiért annyira nagyon oda van, tud róla, és meg akarja ismerni, és meg fogja ismerni, mert találkozni fognak.
Úristen.
Azért ez huh. Meg számomra is nehéz ezt leírni, pedig én egy kívülálló emberke lennék.
A szíve a torkába dobogott. Még az hogy a torkába! Az egész teste lezsibbadt. A tudat, hogy a fiú, akiért annyira nagyon oda van, tud róla, és meg akarja ismerni, és meg fogja ismerni, mert találkozni fognak.
Úristen.
Azért ez huh. Meg számomra is nehéz ezt leírni, pedig én egy kívülálló emberke lennék.
Szóval a szobában megállt az idő, és egy ideig el sem indult.
- Te... te azt mondtad, hogy Niall meg akar ismerni? És azt is, hogy találkozni fogok vele? Te ezt komolyan mondtad? Úristen Blair... Úristen. Úristen. - Isabelle hangja kétségbe esettséget sugárzott és az izgatottság is ott bujkált benne, bar meg annyira nem jött elő. Meg magáról sem tudott. Fogalma sem volt, mi és hogyan lesz. Jelenleg még abban sem volt biztos hogy lélegzik e.
- Komolyan mondom. Képzelheted én mennyire oda voltam, mikor Zayn-t először megláttam. Eszméletlen ragyogás vette körül, amit ,később rájöttem, csak én képzeltem oda. - csillogott a szeme a csodálattól, ahogyan visszagondolt az első pillanatokra. - De ne aggódj. Igazából ők is ugyan olyan emberek mint mi, csak ezerszer jobban néznek ki mint mi. Csak az első pár perben nem tudsz megszólalni. És ők tudják is, hogy nehéz nekünk rajongó lányoknak. És segítenek feloldódni. Vagyis Zayn ezt tette, és mondta, hogy a többiek sem különbek. Szóval nincs mitől félned. - átkarolta barátnőjét és tovább áradoztak a csodálatos napról, mikor minden vágyuk teljesül.
Vagyis álmodoztak volna...
Belle-nek ugyanis eszébe jutott A HÍR. Mi van, ha meglátja Niall-t még jobban beleszeret, aztán még az esküvőjére is meghívja mert annyira összehaverkodtak....
- Blair. Niall megkérte a barátnője kezét. Így hogy is élvezhetném a találkozást?
- Ne aggódj. Meglát és máris elfelejti a lányt. - mindig viccelődtek ilyeneken. Csakhogy, most komoly volt a helyzet. Tényleg meglátja, de alig van rá esély, hogy ugyanazt fogja érezni. Hiszen szerelmes egy gyönyörű lányba. Belle ráadásul még fiatal is.
Így mindketten érezték, hogy a mostani helyzet sokkal másabb mint eddig bármi.
A felszabadultság egyszer csak eltűnt, és helyét mély aggodalom vette át.
Blair hallotta Belle egyre gyorsabb légzését. Hallotta, hiszen ott ült mellette pár centire. Tudta, hogy mi játszódik le a fejében.
És el akarta terelni a gondolatait. Inkább bekapcsolta a TV-t és a zenecsatornára váltott, ahol éppen Ed Sheeran egyik csodálatos dala szólt.
- Ne aggódj már. Tudom, hogy utálod, ha ezt mondom. De ha rágörcsölsz csak rosszabb lesz. Meg fog történni, aminek meg kell történnie.
Másnap iskola híján elmentek vásárolni. Méghozzá nem is akármit. A nagy találkozásra választanak ruhát. Zayn azt mondta Blair-nak, hogy biztosan semmi és senki ne zavarja meg őket, egy sofőrt küld értük, és elviszi őket egy helyre, ahol senki más nem lesz, csak ők. Legyenek valami kényelmes ruhába, semmiképpen ne szoknyába!!! Valamint öltözzenek melegen, mert nem lesz olyan meleg... És kérezkedjenek el éjszakára.
Semmi jót nem sejtettek, de nagyon várták a találkozót.
Gondolták, hogy melegítőt vesznek, de az annyira tróger lett volna. Ezt még ők sem vállalták be.
Azok a fajta melegítők, amik meg jól néznek ki, annyira nem az ő stílusuk.
Inkább a farmer, póló, pulcsi mellett döntöttek.
Na de Belle siránkozott, hogy egy normális nadrágja sincs... ezért muszáj volt elmenni venni egyet. És ha már ott vannak, vesznek egy pólót is. Meg egy pulcsit is. Meg akkor már még egy pólót, emrt az is tetszik. Volt miből válogatniuk az biztos.
Hazafelé menet még beugrottak a Mekibe vacsorázni, ahol persze előkerültek az egész nap nem használt telefonok.
- Áááááááááááááááááááááááááááááá. - sikantott fel Belle és a telefon is kiesett a kezéből, majd másik kezét a szájára tapasztotta és ugrálni kezdett a széken.
- Bekövettek? - inkább volt ez kijelentés, mintsem kérdés.
- Yep.... - igazából a válasz hang volt, ami kijött a száján, és nem igenlés, de a könnytől csillogott szeme, és vörös arca elárulta, hogy igen, A One Direction tagja bekövették Twitteren és Instagramon is. - Már tudják hogy ki vagyok? Baliiiir!!! Tudják hogy ki vagyoook!!
- Igen tudják.
Két szempárból potyogtak immár a könnyek. Egymást nevették ki, hiszen egyikőjük sem volt az a sírós típus, a fiúk mégis újra és őjra bebizonyították, hogy még vannak érzéseik. Még tudnak szeretni. Akár olyan embereket is, akiket soha nem láttak még. De tudnak szeretni. Ilyenkor megkönnyebbültek, hiszen sokszor érezték magukat szívtelenek, kegyetlennek.
És igen. Eljött a várva várt nap.
Természetese azzal telt az egész napjuk, hogy készülődtek. Nem akartak másnak tűnni, mint amilyenek amúgy. Sminkként csak egy kis szempillaspirált használtak, mert tudták, el fogják magukat sírni, és nincs gázabb, mint a lefolyt szemfesték.
Egymást nyaggatták, hogy így néznek ki jobban, vagy úgy néznek ki jobban. Kell még ez a karkötő, vagy már nem. Ez a körömlakk a jobb, vagy a másik. Ez a cipő, vagy az a cipő? És ha arra kerül a sor, hogy levegyék a cipőt? Akkor milyen zokniba legyenek. A One Directionos zokni gáz lenne nem?
Így ment ez egész nap...
És hogy a szüleik mit szóltak ahhoz, hogy egy éjszakát 5 fiúval töltenek? Mondanom sem kell... Nem igazán mentek bele. Sőt! Beszélni akartak a fiúkkal. Balir kénytelen volt megadni Zayn számát szüleiknek, akik a konyhaasztal felett gubbasztottak, és kihangosítva a telefont, várták, hogy Zayn felvegye.
Kicseng.
Egy csörgés.
Két csörgés.
Három csörgés.
- Hallo! Tessék?
- Hello Zayn. Itt Blair anyukája. - kedves volt. Egyértelműen hallható volt a hangján, hogy szereti Zayn-t és semmi ellenvetése a mai programmal kapcsolatban. Titokban ugyanis a gyerekek első randija óta levelezget Zayn édesanyjával, és bízik a fiúkban. Tudja, hogy vigyáznának a lányokra.
- És apukája. - maga a megtestesült komorság volt.
- És Belle szülei. - integetett kedvesen a két negyven év körüli ember, mit sem sejtve, hogy a vonal túlsó végén ebből semmit nem lát Zayn.
- Jó napot kívánok. Miért keresnek? - hűha. Ilyen félelmet.
- A mai estével kapcsolatban szeretnénk kérdezni pár dolgot. Hova mentek? Miért? Meddig? Kikkel?
Zayn ismertette a tervet. A beszélgetés közepén odahívta a többi fiút is, hogy a szülők biztosan elengedjék a lányokat. Terve sikerrel járt, és fél óra győzködés mind a négyen rábólintottak a ma estére. Amit persze utána a lányokkal is közöltek. Talán soha nem voltak olyan boldogok mint akkor.
Kicsit átugranék most máshova. Méghozzá a One Direction srácok tartózkodási helyére, ami egyenlőre még titok.
Nagyin készültek a mai ismerkedésre, ugyanis mind tudták Zaynnek mennyit jelent ez a lány. Mennyire imádja. Jobban mint Perrie-t valaha is imádta.
- Szóval ez a lány... Mesélj róla még egy kicsit. -Harry mint mindig, most is sármos volt. Haját egy kendővel kötötte hátra, pár kusza tincs mégis a szemébe lógott. Inge a hasa közepéig kigombolt állapotban volt rajta, valamint a szűk farmernadrág sem elhanyagolható.
- Csodálatos. Gyönyör szemeivel mindenkit elvarázsol, aki csak belenéz. Mikor a kezét fogom, olyan, mintha egy pillangót fognék. Valami élőt fogok. Folyton beszél, mindig vidám. Aztán egyszer csak elkomorul és akkor percekig vagy akár órákig meg se szólal. Kiismerhetetlen, mégis egy nyitott könyv. Csak tudni kell olvasni belőle. Viszont te, Harry Styles! Ha egy ujjal is hozzáérsz a mai este folyamán kitekerem a nyakadat. - éppen a virágokat helyezte el a kandalló két oldalán lévő vázákba. Vörös és fekete rózsákat egyaránt. Emlékezett rá, hogy mondta Blair, ne nagyon szeretik a virágokat, maximum a rózsákat.
- És a másik lány? Ha jól emlékszem hozza a barátnőjét is. - az ügyben egyáltalán nem érdekelt Louis a kanapén feküdt és épp a talpát masszírozta.
- Igen hozza. - jött a válasz a hűtőben turkáló Niall-től. - Lecsekkoltam. Isabelle Foster. Van három testvére, egy kutyája, Blair a legjobb barátnője. Orvosnak készül, gitározik, énekel, zongorázik dobol, és én vagyok a kedvence. Valamint Liamet tartja a leghelyesebbek, Louis feneke a gyengéje, Harry haja és szeme csodálatra méltóak szerinte, de igazából nem bír annyira. És Zaynről nem írt sehol semmit, gondolom Belle miatt. Annyit sikerült kiderítenem, hogy még anno, te voltál a kedvence. - mindeközben nyugodtan csinálta magának a megszokott szendvicsét.
- És drága Niall. Mégis honnan tudod te mindezt róla, és miért? - Liam hangja a fürdőből jött, ahol épp a higéniát ellenőrizte, hogy az a lányoknak megfelelő legyen.
- Igen Niall. Honnan tudod? - hagyta abba Louis a lábmasszázst.
- Hát mondom hogy lecsekkoltam. Mire nem képesek ezek a közösségi oldalak.
- Ugye tudod, hogy féléven belül elveszel valakit? - kérdezte elkeseredetten Zayn.
- Igen tudom. De én csak lecsekkoltam.
Egy kis szünet következett a beszélgetésükben. Mindenki tudta, hogy ez a téma kényes. Tudták, mit gondol Niall, és mit gondol a világ. Tudták, mi folyik itt igazából, és azt is, hogy mi fog történni. Valamint azt is, hogy Niall akár csak a vacsorát úgy várja az igaz szerelmet is.
- Srácok! Most írt Blair, hogy felvette őket a sofőr. 20 percen belül itt vannak. Húzzunk bele!
A lányok elkészültek, és könnyesnek nem nevezhető búcsút vettek a szüleiktől és testvéreiktől.
- Csak semmi ivászat és pasizás!!! - kiabáltak utánuk a szülők, de a két lány ebből már semmit nem hallott. Régen a lesötétített ablakú kocsiban ültek és a kis hátizsákjaikat szorongatták, amiknek tartalma igencsak különböző volt.
Isabelle táskájában az alvós macija, a kedvenc pizsamája egy mamusz egy könyv, tolltartó, hajgumik, zsebkendők voltak. Fogalma sem volt, fog e aludni, és ha fog, akkor mibe, de azért felkészült.
Blair táskája egy kis plüss kutyust, rágót, körömlakkot, sminkeket, egy könyvet, és egy mamuszt rejtett. Ő is számított alvásra, de imádta, mikor Zayn pólójában aludhatott ezért "elfelejtett" berakni pizsamát.
20 percen belül a sofőr megállt egy faház előtt. Kinyitotta a lányoknak az ajtót, majd el is hajtott.
Balir és Belle ott toporogtag az ajtó előtt. Nem mertek kopogni. De még megszólalni sem.
Végül Blair vette a bétorságot és éppen kopogott volna, mikor Louis ordibálása hallatszott ki a házból.
- A két lány már a ház előtt áll, és rohadt dögösek.
Sok láb csapódott egyszerre a padlónak, majd a kulcs megfordult a zárban, és az ajtó máris kinyílt.
Mögötte öt olyan fiú állt, akik fülig érő mosollyal, és csodálatos illattal rendelkeztek. Öt olyan fiú, akiknek a szemük ragyogott, és akiknek az arcát soha nem lehetne elfelejteni.
- Te... te azt mondtad, hogy Niall meg akar ismerni? És azt is, hogy találkozni fogok vele? Te ezt komolyan mondtad? Úristen Blair... Úristen. Úristen. - Isabelle hangja kétségbe esettséget sugárzott és az izgatottság is ott bujkált benne, bar meg annyira nem jött elő. Meg magáról sem tudott. Fogalma sem volt, mi és hogyan lesz. Jelenleg még abban sem volt biztos hogy lélegzik e.
- Komolyan mondom. Képzelheted én mennyire oda voltam, mikor Zayn-t először megláttam. Eszméletlen ragyogás vette körül, amit ,később rájöttem, csak én képzeltem oda. - csillogott a szeme a csodálattól, ahogyan visszagondolt az első pillanatokra. - De ne aggódj. Igazából ők is ugyan olyan emberek mint mi, csak ezerszer jobban néznek ki mint mi. Csak az első pár perben nem tudsz megszólalni. És ők tudják is, hogy nehéz nekünk rajongó lányoknak. És segítenek feloldódni. Vagyis Zayn ezt tette, és mondta, hogy a többiek sem különbek. Szóval nincs mitől félned. - átkarolta barátnőjét és tovább áradoztak a csodálatos napról, mikor minden vágyuk teljesül.
Vagyis álmodoztak volna...
Belle-nek ugyanis eszébe jutott A HÍR. Mi van, ha meglátja Niall-t még jobban beleszeret, aztán még az esküvőjére is meghívja mert annyira összehaverkodtak....
- Blair. Niall megkérte a barátnője kezét. Így hogy is élvezhetném a találkozást?
- Ne aggódj. Meglát és máris elfelejti a lányt. - mindig viccelődtek ilyeneken. Csakhogy, most komoly volt a helyzet. Tényleg meglátja, de alig van rá esély, hogy ugyanazt fogja érezni. Hiszen szerelmes egy gyönyörű lányba. Belle ráadásul még fiatal is.
Így mindketten érezték, hogy a mostani helyzet sokkal másabb mint eddig bármi.
A felszabadultság egyszer csak eltűnt, és helyét mély aggodalom vette át.
Blair hallotta Belle egyre gyorsabb légzését. Hallotta, hiszen ott ült mellette pár centire. Tudta, hogy mi játszódik le a fejében.
És el akarta terelni a gondolatait. Inkább bekapcsolta a TV-t és a zenecsatornára váltott, ahol éppen Ed Sheeran egyik csodálatos dala szólt.
- Ne aggódj már. Tudom, hogy utálod, ha ezt mondom. De ha rágörcsölsz csak rosszabb lesz. Meg fog történni, aminek meg kell történnie.
Másnap iskola híján elmentek vásárolni. Méghozzá nem is akármit. A nagy találkozásra választanak ruhát. Zayn azt mondta Blair-nak, hogy biztosan semmi és senki ne zavarja meg őket, egy sofőrt küld értük, és elviszi őket egy helyre, ahol senki más nem lesz, csak ők. Legyenek valami kényelmes ruhába, semmiképpen ne szoknyába!!! Valamint öltözzenek melegen, mert nem lesz olyan meleg... És kérezkedjenek el éjszakára.
Semmi jót nem sejtettek, de nagyon várták a találkozót.
Gondolták, hogy melegítőt vesznek, de az annyira tróger lett volna. Ezt még ők sem vállalták be.
Azok a fajta melegítők, amik meg jól néznek ki, annyira nem az ő stílusuk.
Inkább a farmer, póló, pulcsi mellett döntöttek.
Na de Belle siránkozott, hogy egy normális nadrágja sincs... ezért muszáj volt elmenni venni egyet. És ha már ott vannak, vesznek egy pólót is. Meg egy pulcsit is. Meg akkor már még egy pólót, emrt az is tetszik. Volt miből válogatniuk az biztos.
Hazafelé menet még beugrottak a Mekibe vacsorázni, ahol persze előkerültek az egész nap nem használt telefonok.
- Áááááááááááááááááááááááááááááá. - sikantott fel Belle és a telefon is kiesett a kezéből, majd másik kezét a szájára tapasztotta és ugrálni kezdett a széken.
- Bekövettek? - inkább volt ez kijelentés, mintsem kérdés.
- Yep.... - igazából a válasz hang volt, ami kijött a száján, és nem igenlés, de a könnytől csillogott szeme, és vörös arca elárulta, hogy igen, A One Direction tagja bekövették Twitteren és Instagramon is. - Már tudják hogy ki vagyok? Baliiiir!!! Tudják hogy ki vagyoook!!
- Igen tudják.
Két szempárból potyogtak immár a könnyek. Egymást nevették ki, hiszen egyikőjük sem volt az a sírós típus, a fiúk mégis újra és őjra bebizonyították, hogy még vannak érzéseik. Még tudnak szeretni. Akár olyan embereket is, akiket soha nem láttak még. De tudnak szeretni. Ilyenkor megkönnyebbültek, hiszen sokszor érezték magukat szívtelenek, kegyetlennek.
És igen. Eljött a várva várt nap.
Természetese azzal telt az egész napjuk, hogy készülődtek. Nem akartak másnak tűnni, mint amilyenek amúgy. Sminkként csak egy kis szempillaspirált használtak, mert tudták, el fogják magukat sírni, és nincs gázabb, mint a lefolyt szemfesték.
Egymást nyaggatták, hogy így néznek ki jobban, vagy úgy néznek ki jobban. Kell még ez a karkötő, vagy már nem. Ez a körömlakk a jobb, vagy a másik. Ez a cipő, vagy az a cipő? És ha arra kerül a sor, hogy levegyék a cipőt? Akkor milyen zokniba legyenek. A One Directionos zokni gáz lenne nem?
Így ment ez egész nap...
És hogy a szüleik mit szóltak ahhoz, hogy egy éjszakát 5 fiúval töltenek? Mondanom sem kell... Nem igazán mentek bele. Sőt! Beszélni akartak a fiúkkal. Balir kénytelen volt megadni Zayn számát szüleiknek, akik a konyhaasztal felett gubbasztottak, és kihangosítva a telefont, várták, hogy Zayn felvegye.
Kicseng.
Egy csörgés.
Két csörgés.
Három csörgés.
- Hallo! Tessék?
- Hello Zayn. Itt Blair anyukája. - kedves volt. Egyértelműen hallható volt a hangján, hogy szereti Zayn-t és semmi ellenvetése a mai programmal kapcsolatban. Titokban ugyanis a gyerekek első randija óta levelezget Zayn édesanyjával, és bízik a fiúkban. Tudja, hogy vigyáznának a lányokra.
- És apukája. - maga a megtestesült komorság volt.
- És Belle szülei. - integetett kedvesen a két negyven év körüli ember, mit sem sejtve, hogy a vonal túlsó végén ebből semmit nem lát Zayn.
- Jó napot kívánok. Miért keresnek? - hűha. Ilyen félelmet.
- A mai estével kapcsolatban szeretnénk kérdezni pár dolgot. Hova mentek? Miért? Meddig? Kikkel?
Zayn ismertette a tervet. A beszélgetés közepén odahívta a többi fiút is, hogy a szülők biztosan elengedjék a lányokat. Terve sikerrel járt, és fél óra győzködés mind a négyen rábólintottak a ma estére. Amit persze utána a lányokkal is közöltek. Talán soha nem voltak olyan boldogok mint akkor.
Kicsit átugranék most máshova. Méghozzá a One Direction srácok tartózkodási helyére, ami egyenlőre még titok.
Nagyin készültek a mai ismerkedésre, ugyanis mind tudták Zaynnek mennyit jelent ez a lány. Mennyire imádja. Jobban mint Perrie-t valaha is imádta.
- Szóval ez a lány... Mesélj róla még egy kicsit. -Harry mint mindig, most is sármos volt. Haját egy kendővel kötötte hátra, pár kusza tincs mégis a szemébe lógott. Inge a hasa közepéig kigombolt állapotban volt rajta, valamint a szűk farmernadrág sem elhanyagolható.
- Csodálatos. Gyönyör szemeivel mindenkit elvarázsol, aki csak belenéz. Mikor a kezét fogom, olyan, mintha egy pillangót fognék. Valami élőt fogok. Folyton beszél, mindig vidám. Aztán egyszer csak elkomorul és akkor percekig vagy akár órákig meg se szólal. Kiismerhetetlen, mégis egy nyitott könyv. Csak tudni kell olvasni belőle. Viszont te, Harry Styles! Ha egy ujjal is hozzáérsz a mai este folyamán kitekerem a nyakadat. - éppen a virágokat helyezte el a kandalló két oldalán lévő vázákba. Vörös és fekete rózsákat egyaránt. Emlékezett rá, hogy mondta Blair, ne nagyon szeretik a virágokat, maximum a rózsákat.
- És a másik lány? Ha jól emlékszem hozza a barátnőjét is. - az ügyben egyáltalán nem érdekelt Louis a kanapén feküdt és épp a talpát masszírozta.
- Igen hozza. - jött a válasz a hűtőben turkáló Niall-től. - Lecsekkoltam. Isabelle Foster. Van három testvére, egy kutyája, Blair a legjobb barátnője. Orvosnak készül, gitározik, énekel, zongorázik dobol, és én vagyok a kedvence. Valamint Liamet tartja a leghelyesebbek, Louis feneke a gyengéje, Harry haja és szeme csodálatra méltóak szerinte, de igazából nem bír annyira. És Zaynről nem írt sehol semmit, gondolom Belle miatt. Annyit sikerült kiderítenem, hogy még anno, te voltál a kedvence. - mindeközben nyugodtan csinálta magának a megszokott szendvicsét.
- És drága Niall. Mégis honnan tudod te mindezt róla, és miért? - Liam hangja a fürdőből jött, ahol épp a higéniát ellenőrizte, hogy az a lányoknak megfelelő legyen.
- Igen Niall. Honnan tudod? - hagyta abba Louis a lábmasszázst.
- Hát mondom hogy lecsekkoltam. Mire nem képesek ezek a közösségi oldalak.
- Ugye tudod, hogy féléven belül elveszel valakit? - kérdezte elkeseredetten Zayn.
- Igen tudom. De én csak lecsekkoltam.
Egy kis szünet következett a beszélgetésükben. Mindenki tudta, hogy ez a téma kényes. Tudták, mit gondol Niall, és mit gondol a világ. Tudták, mi folyik itt igazából, és azt is, hogy mi fog történni. Valamint azt is, hogy Niall akár csak a vacsorát úgy várja az igaz szerelmet is.
- Srácok! Most írt Blair, hogy felvette őket a sofőr. 20 percen belül itt vannak. Húzzunk bele!
A lányok elkészültek, és könnyesnek nem nevezhető búcsút vettek a szüleiktől és testvéreiktől.
- Csak semmi ivászat és pasizás!!! - kiabáltak utánuk a szülők, de a két lány ebből már semmit nem hallott. Régen a lesötétített ablakú kocsiban ültek és a kis hátizsákjaikat szorongatták, amiknek tartalma igencsak különböző volt.
Isabelle táskájában az alvós macija, a kedvenc pizsamája egy mamusz egy könyv, tolltartó, hajgumik, zsebkendők voltak. Fogalma sem volt, fog e aludni, és ha fog, akkor mibe, de azért felkészült.
Blair táskája egy kis plüss kutyust, rágót, körömlakkot, sminkeket, egy könyvet, és egy mamuszt rejtett. Ő is számított alvásra, de imádta, mikor Zayn pólójában aludhatott ezért "elfelejtett" berakni pizsamát.
20 percen belül a sofőr megállt egy faház előtt. Kinyitotta a lányoknak az ajtót, majd el is hajtott.
Balir és Belle ott toporogtag az ajtó előtt. Nem mertek kopogni. De még megszólalni sem.
Végül Blair vette a bétorságot és éppen kopogott volna, mikor Louis ordibálása hallatszott ki a házból.
- A két lány már a ház előtt áll, és rohadt dögösek.
Sok láb csapódott egyszerre a padlónak, majd a kulcs megfordult a zárban, és az ajtó máris kinyílt.
Mögötte öt olyan fiú állt, akik fülig érő mosollyal, és csodálatos illattal rendelkeztek. Öt olyan fiú, akiknek a szemük ragyogott, és akiknek az arcát soha nem lehetne elfelejteni.